Családi cég, érzelmi csapdák – amikor a rokoni szál húz, nem segít
Ez a cikk a „Gyogyós vagy derűs? – A mosolygó cégvezető titka” cikksorozat része.
Vezetőként gyakran mosolyogsz – de nem mindig őszintén.
Ez a sorozat nem arról szól, hogyan vezesd a cégedet hatékonyabban, hanem arról, hogyan ne veszítsd el magad közben.
A család egy cégben különleges erőforrás.Van benne bizalom, rugalmasság, lojalitás. De ugyanígy benne van a kimondatlan elvárás, a sértődés, a félreértés is. Ha nem figyelünk, egy közös vállalkozás alatt szépen lassan szivároghat szét egy kapcsolat, mert a szeretet és a pénz nem ugyanabban a nyelvben beszélnek.
Sok kisvállalkozásnál látni azt a mintát, amikor az alapító fokozatosan bevonja a családtagokat: a feleség viszi az adminisztrációt vagy a pénzügyeket, a gyerek vezet egy részleget, a testvér „besegít” az operatív feladatokban. Kezdetben mindez természetes és kényelmes. De ahogy nő a cég és vele a tét, a viszonyok egyre több félreértést és méltánytalanság érzetet szülhetnek.
Mikor borul az egyensúly?
Az egyik leggyakoribb kérdés, ami előbb-utóbb megjelenik: Mennyit ér a családtag munkája?
Ha egy kívülálló ugyanazért a munkáért ugyanannyit kap, akkor miért „éri meg” családtagként részt venni benne? És ha a családtag fizetés nélkül dolgozik, vagy „csak segít”, akkor mikor jön el az a pont, amikor ez már nem kedvesség, hanem kiégéshez vezető út?
Egy kapcsolat, amely korábban érzelmeken és lojalitáson alapult, átalakul pénzzel leírható viszonnyá. Innentől kezdve pedig nemcsak munkakapcsolatként kezd repedezni – hanem emberileg is.
Példa 1 – Feleség a könyvelés mögött
Egy ügyfelemnél a feleség kezdetben csak kisebb adminisztrációs feladatokat vállalt. Aztán fokozatosan átvette a pénzügyeket, tárgyalt a könyvelővel, kezelte a számlákat. Nem volt kinevezve, nem volt fizetése, csak „segített, ahol tudott”.
Ahogy telt az idő, nőtt a felelősség, de a megbecsülés nem követte. Amikor szóba került, hogy más cégeknél egy ilyen pozícióért külön fizetést kapnak, a beszélgetés azonnal feszültté vált.
„De hát ez a mi közös ügyünk, nem?” – mondta a férj.
„Igen, de én nap mint nap vállalom ennek az ügynek az idejét, súlyát és hibáit” – jött a válasz.
Végül egy konzultáció során sikerült szétválasztani a szerepeket és újrakeretezni a közös munkát. Kapott hivatalos pozíciót, óradíjat, és ami a legfontosabb: elkezdtek egymásra újra partnerként tekinteni, nem csak „segítőként”.
Példa 2 – Testvérek és az életközepi aszimmetria
Két testvér 12 éve vitt közösen egy jól működő kereskedelmi céget. Egyikük gyermeket vállalt, visszavett a munkából – érthetően, ideiglenesen. A másikra több feladat hárult, de a bevételmegosztás nem változott. Az első évben ez kimondatlanul is rendben volt. A másodikban már kevésbé. A harmadik évre már alig beszéltek egymással.
Itt nem volt robbanás, csak elhallgatott sérelmek, feszültté vált találkozók, közönyös levelezések. Végül egy közvetített beszélgetéssorozattal sikerült új alapokat fektetni: munkamegosztás, időarányos hozzájárulás, belső kommunikációs minimum.
Nem lett belőle idilli családi harmónia – de visszatért a kölcsönös méltányosság érzete, ami alapja minden tartós együttműködésnek.
A szeretet nem váltja ki a keretrendszert
A családi cégekben gyakran az a téves hit él, hogy „mi úgyis megértjük egymást, hisz rokonok vagyunk”. Pedig pont ez a közelség teszi sokszor nehezebbé a tisztázást, a visszajelzést, az újrakeretezést. A külső szakmai, kommunikációs támogatás nem gyengeség jele, hanem egy intelligens felismerés – a kapcsolat számít annyira, hogy érdemes átgondoltan menedzselni.
Az utódlás: a rejtett aknamező
A családi vállalkozás következő generációra való átadása minden rejtett konfliktust a felszínre hoz: bizalomhiány, eltérő értékrend, elengedési nehézségek, szerepek tisztázatlansága, kimondatlan félelmek.
Itt már nem elég a jó szándék. Folyamatos, strukturált támogatás kell – szakmai és érzelmi szinten is –, külön-külön a generációk számára. Mert ami látszólag egy vezetőváltás, az valójában egy családi átrendeződés is.
A család ereje – ha van benne tér a kimondásra
A család hatalmas erőforrás lehet egy vállalkozásban. De csak akkor, ha van benne tér a kérdezésre, a megbeszélésre, az újratervezésre. És ez sokszor nem jön belülről – hanem kívülről kell hozzá támogatás. Nem az a baj, ha vitáink vannak. Hanem az, ha azt hisszük: majd „családon belül megoldjuk”. Mert sokszor nem megoldjuk – hanem elfojtjuk – na és ez az, ami később a legnagyobb árat követeli.
