A növekedés ára – amikor a siker szorít
Ez a cikk a „Gyogyós vagy derűs? – A mosolygó cégvezető titka” cikksorozat része.
Vezetőként gyakran mosolyogsz – de nem mindig őszintén. Ez a sorozat nem arról szól, hogyan vezesd a cégedet hatékonyabban, hanem arról, hogyan ne veszítsd el magad közben.
A legtöbb ember, ha azt hallja, hogy „nő a céged”, mosolyogva gratulál.
Te viszont, mint vezető, belül sokszor csak ezt érzed „minden szűk” – az idő, a kapacitás, a pénz, a figyelmem, az agyam.
A folyamatos növekedés kívülről sikernek tűnik. Belülről azonban gyakran folyamatos erőfeszítés, alkalmazkodás, tűzoltás, és egyre gyakoribb kérdés: „Ki bírja ezt tovább? A rendszer – vagy én?”
A növekedés nem megnyugtat. Feszít.
A fokozatos, tervezett fejlődés egy dolog. De amikor a kereslet hirtelen megnő, új lehetőségek jönnek, piaci rés nyílik – akkor a vezető sokszor nem mérlegel, hanem mozdul. „Ezt most meg kell fogni, különben másé lesz.”
Ilyenkor minden szűk. Nincs idő átgondolni a humán kapacitást, nincs pénz az infrastruktúra fejlesztésére, nincs adat a döntéshez – mégis dönteni kell. És az a paradoxon, hogy a „jó piac” sokszor nem örömforrás, hanem szorongás-generátor.
Saját tapasztalat – „Az volt a legstresszesebb időszakom, amikor minden jól ment.”
Egy e-kereskedelmi cég vezetője ezt mondta nekem egy konzultáción. A forgalom hirtelen megugrott, új partnerek, új ügyfelek, új igények. Kellett volna egy második raktár, új logisztikai rendszer, plusz emberek. Csakhogy a fejlesztés szakaszos, a növekedés viszont folyamatos.
Az infrastruktúra nem tudta követni a forgalmat. Miközben papíron nyereség volt, a vezető éjjel kettőkor Excel-táblákat nézett, hogy mikor áll meg a rendszer.
Végül nem a piac ment el – hanem ő mondta ki, hogy elég. Nem bővített tovább, hanem szelektált. Átrendezte a prioritásokat, és a stabilitásra váltott. A cég nem omlott össze – ő viszont majdnem igen.
Másik tapasztalat – „Túl nagy lendülettel kanyarodni veszélyes”
Egy szolgáltató cégnél a növekedés egyetlen új nagy ügyféllel indult be. A vezető örült – aztán 3 hét alatt bérelt eszközöket, új embereket vett fel, bővítette az irodát. Majd kiderült, hogy az ügyfél 60 napra fizet (papíron, valóságban 90-100), de a bérek, számlák, költségek addig is jönnek.
A cash-flow hónapokra borult, a nyereség papíron nőtt – a folyószámla mínuszban.
Pénzügyi újratervezéssel végül ki tudtak jönni a gödörből – de azóta a vezető már nem kérdez így: „Hogyan bővítsünk?”
Hanem így: „Mi az, amit biztosan nem veszítünk el, ha most nem növünk tovább?”
Nem minden növekedés jó döntés – csak hangos ajánlat
Az egyik legveszélyesebb mondat, amit ilyenkor a vezető hall: „Ekkora lehetőséget nem hagyhatsz ki.” De a jó vezetés nem arról szól, hogy mindent megfogjunk, amit elénk raknak. Hanem arról, hogy tudjuk: mit bír el a rendszerünk – és mit nem.
Sokan túlbecsülik a képességeiket, mások alulbecsülik a kockázatokat. A valódi gond ott kezdődik, amikor a döntéselőkészítés mögött nincs idő, nincs adat, nincs kontroll – csak lendület.
Növekedés ≠ derű. Sőt.
A „Gyogyós vagy derűs?” kérdése itt különösen éles: vajon tényleg öröm a növekedés?
Vagy csak egy újabb szorítás a vezető lelkében, amely kívülről sikerként, belülről kapkodásként jelenik meg? A derű nem a keresletből jön, hanem a kontrollból.
Abból, hogy nem a piac diktál neked – hanem te állítod fel a saját játékszabályaidat.
Amikor gratulálnak, te meg fáradtan bólintasz
Ha most bővülsz, ha jönnek a lehetőségek – gondold végig: valóban jó ez most neked?
Vagy csak „jól hangzik”? Mert a cég akkor marad egészséges, ha a vezető is az.
És a vezető akkor tud mosolyogni – ha nem őt feszíti szét a siker.